Egy nyári éjszakán,
Balaton parton ült egy srác.
Fiatal és vagány.
Szívét megkapta egy lány.
Szeme csillogott.
Ajka szóra nyílott,
De nem szólt.
Lány szíve égett,
És a fiúé is
Nem szóltak.
Pedig mindketten érezték azt a csodát.
Három nap múlva a fiú,
a szeretleket kimondta.
A lány viszonozta azt egy gyönyörű nyári éjszakán.
Elmúlt a nyár,
De a szerelmük nem.
Ősszel szívük épp úgy égett.
Hideg télben szerelmük épp úgy égett.
Aztán a tavasz már mást talált.
A fiú azt hitte a lány örökké övé már.
Tavaszi éjszakán a lány mást talált.
Két hét múlva a Lány újra a fiúra várt.
Szerelmük újra égett már.
Még is minden más volt.
Lány szíve másért lángol.
Más lépésre táncolt.
Fiút egy üzente várta.
Hagyj békén ez állt benne.
Lány ezt üzente.
Azt hitte lezárta,
De két hét és máshogy gondolta.
Újra kezdték,
De szíve másé már.
Ki hitte volna?
Most jött a fájdalom.
Fiú már csókjára vágyott.
Lány szíve összetört.
Ő már nem az álmait követte.
Új szerelem összerakta és új álmokat adott.
Fiú most is arra vár,
Kinek szíve nem lesz övé soha tán.

Hogy a mondjam, mit érzek?
Mikor a szavak kevesek.
Szeretlek ez kevés.
Imádlak ez még mindig nem elég.
Ez több.
Felemel, és boldoggá tesz.
Nélküle sivár minden.
Vele Gyönyört érzek.
Két szeme megbabonáz.
Ajka hívogató.
Minden porcikám rohan hozzád kedvesem.
Csókjára vár a testem.
Ö az én mindenem.
Elveszíteni félek és nem is akarom.
Ő az én egyetlen kicsi csillagom.

Egy ismerős arc,
Mit annyiszor láttál már.
Gondolatok,
Melyeket kimondani nem kell már.
Egy tett, amit értesz még.
Egy szó, ami nem halható.
Egy könny, amit érte ejtettél.
Két szív mely egymásért dobogott.

Egy. Márciusi éjszakán.
Fiú és egy lány,
Egymásra talált.
Természetük megegyezet.
Engedni egyik sem engedet.
Szerelmük éget, még ha vitáik is voltak.
Aztán egy nyári estén.
A fiú elindult a szíve után.
Külföld várta és a siker.
Lány szíve fáj.
Fiú azt mondta, viszlát.
Teltek a hónapok a lány a fiúra vágyódót.
Fiú azt ígérte visszajön.
Hónapok teltek még sem jött.
Veszekedések ekkor már minden naposak.
Fiú ekkor már más irányba veszi az utat.
Lány elkeseredésében újév hajnalán a halára vár.
Fiú ekkor még hazatér,
De egy. Februári éjszakán, szakit a fiú és a lány.

Egy utolsó üzenet, ami elér talán.
Egy utolsó vers, ami rólad szól.
Egy utolsó mondat, ami el kéne mondanom.
Nem tudom, mit érne.
Szánalmat kapnák cserébe.
Fájdalomból már ennyi elég!
Átkozni próbálom azt, napot mikor a sors elém hozott.
De nem tudom.
Szeretlek, még ha félek is kimondani.
Tudom a múltat, nem lehet visszahozni.
Rád nézek és tudom minden gondolatodat.
Látszik, ahogy megfojt a fájdalom.
Mással vagy nem azzal ki szeret.
Hát jó ez neked?
Ha azzal lennél, akivel szeretnél.
Én is előbb felednék.
Nem kérem légy velem és szeress.
Bár remélem egyszer még az enyém, lehetsz.

Szeretlek téged drága kedvesem.
Nem tudom, mi van velem.
Küzdök ellene.
Tagadom, hogy szeretem.
Elfojtom iránta érzet szerelmem.
Szeretlek úgy, hogy ennél jobban nem lehet.
Félek, hogy elveszítelek.
Nem tudom, miért kell ő még nekem,
Mikor te itt vagy velem.
Bűnös s szívem!
Téged megfojtalak!
Pedig nem akarlak.
Kedvesem, ha nem jó így neked,
Hagyj el, kérlek engemet.
Szenvedni fogok de, te így boldog leszel.
Kinyithatod szíved másnak.
Mást szerethetsz boldogan.
Szeretlek!
Bár nem hiszi el senki.
Tanítson meg valaki feledni!!!!!

Gyerekkorom képei még itt lebegnek előttem.
Anya mesél nekem.
Apa ölel a mese közben.
Azóta felnöt lettem.
Visszavágyom apa ölelő karjába.
Anya meséjét újra hallgatnám.
De itt vagyok, nem ölel már senki.
Anya sem mesél már nekem.
Gyerekkori álmaim messze szállnak már.
Apa helyet is más fog ölelni már
Gyerekkori boldogság felváltotta a fájdalom.
Ha tudtam volna ilyen felnötnek lenni, soha sem növök fel.