Akkor sincsen vége

Te vagy ma mámnak legjobb kedve

És olyan gazdag ez a ma,

Hogy ha egy életet akarsz,

Ma nézz jól a szemembe.

Végignézhetsz a vágyak boltján,

Láthatsz ezer kirakatot,

Neked és vagyok egyedül

Gazdagon és mogorván.

Neked én vagyok neked-szántan

És hogyha nincsen örömöd

És hogyha nem érted a mát,

Mindegy: én meg nem bántam.

Az adhatás gyönyörűsége

És a ma öröme telít

És hogyha véget mondanál,

Hát – akkor sincsen vége.

MERT ENGEM SZERETSZ

Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb!

Vissza se nézz!

Még néha visszajár az emlék

és velem vagy olykor Kedvesem

csalóka álmaimban, s lennék

veled vágyón és szerelmesen…

Olyankor érzem a fájdalmat,

amit a véglegesség jelent…

elzárkózásodat, és a szánalmat,

amit adni tudnál szerelem helyett.

Vissza se nézz! Enyém az emlék.

Menj és élj! Szeretni úgyse tudsz!

A tiedhez hasonló elmék

pályáján úgyis csak visszajutsz…

Nem hozzám, -ne hidd, hogy ezt remélem-

csak pályád ismétli majd önmagát.

Érzések nélküli életedben

jön majd, ki helyettem visszavág.

Egyszer téged is elér –tudom-

a mindent elsöprő szerelem,

és akkor merenghetsz majd a múlton,

ha más játszik veled, mint te velem…