Egy álom margójára Vízcsobbanás született, Lassan, lassan ébredek, Eszembe jut éjszakám, Hol a kedves várt reám. Örömünknek tükrébe, Csillag kötött kévébe. Szemem fogta szemével, Csókot adott szívével. Madár szólt hangosan, Kezemért nyúlt a homokban, Jött a szél, eleresztett, Álmomból így menesztett.

6.vers


Nem vagyok jó, rontom a világot.
Álomban élek, az élettel játszom.
Már nem érdemlek mást csak szenvedést,
A pokol tüzében való égést.
A kárhozat démonja vagyok én,
Ki egy ember képében jött eléd.
Nem érdemlem meg szeretetedet,
Csak utálatodat, megvetésedet.
Halál, szerelem nagy szavak,
Melyek számomra fontosak.
A szerelmedben nem kételkedem,
De kérni sem merem, hogy légy itt velem.
Utálatodra lennék csak méltó,
Én az emberi szívet megrontó.
Álom melyet szerelemben élek,
Mert szeretlek, ez nem kérdéses.
Végzetem ez, de nincs jogom hozzá,
Hogy aljasul elfogjon a sírás,
Hisz nem magamnak, neked ártok!
Bár szeretlek, de ha kívánod,
Leszek örökre rabszolgád, neked,
Vagy halálomig élek nélküled, NEKED!

Hazajössz pár nap múlva,
üdvözöllek majd karjaidba omolva.
Annyira várom szép szád istenes csókját,
annyira várom gyönyörű tengerzöld szemed csillogó pillantását.
Annyira váromhogy karjaidba zárj,
annyira várom...s szívem is csak téged vár.
Annyira akarlak már látni,s érezni,
annyira akarom már midnen porcikádat simogatni.
Annyira akarom,hogy angyali szemeddel csak rám nézz,
annyira akarom már,hogy végre hazaérj!!!
Könnyes a szememha féltékenységemre gondolok....
könnyes a szemem...féltékenységembe belehalok....
de laig várom,hogy itt légy melettem....
féltékenységem eltünne szerelmem mellett....
csak egy óriási bajom van nagyon,
egyetlen szerelmem....hiányzol nagyon!

Örvénylés


Buja esti szél...fájó minden szavad!
Hajlanak az ágak, nem bírják súlyodat.
Száz éves fák félve rezzennek,
Jöttödre mind riadtan köszönnek.

Add hírül utadon te Öreg Vándor,
Végsőkig küzdöttem, mégis nyert Amor.
Vidd tovább s tovább lelkemet,
Szebes szárnyakon keresd hiányzó részemet.

Ifjú szivem Te bolond,
Repülsz kalandos utadon!
Hol negédes nyári éjszakák,
Búgó, andalító dalát.

Ahogy átölel egy meleg férfi kar,
S fülednek súgja mit hallani akar.
Szótlanul és némán ordítok fel,
Ölelj szorosabban védő kezeddel!

Birtokba kérted a szivemet,
Birtokba kaptam a Tiedet!

Jobban szeretlek, mint mást valaha,
Veled szeretném leélni az életem
Lehet, hogy csak egy álmot kergetek,
Bízom Benned, hogy ez nem így van
Félek, hogy nem fogadsz el,
Mert más felfogást követsz
S épp emiatt nem szeretsz úgy,
Hogy a szerelmünkben háború dúl
Ez az én hibám, mert nem adtam,
Nem adtam meg, amit akarsz
Hiányzol mindennap, minden éjjel,
Mikor a csillagok nyugovóra térnek
Veled szeretnék lenni örökké,
Remélem, hogy ez nemcsak egy kép
Nemcsak egy álom, amit kergetek,
Amiből soha nem ébredek fel
Szeretném azt hinni, hogy ez a valóság,
Hogy ez nem volt hazugság
És Te velem vagy mindig,
Hogy nem szúr meg a rózsa tövis
Mondd, hogy nem álmodok,
Ez a valóság, amikor csókolsz
Beleremegek, s Te gyorsan átölelsz,
S azt mondod, semmit nem kergetek!

míg világ a világ


A felhők felett szeretnék élni,
Hegyek, völgyek fölött repülni.
Barátom a Nap lenne,
Csillagokhoz járnék vendégségbe.

Ha éjszakánként elfáradnék,
A Holdon mindig elpihennék.
Körülöttem a hideg sötétség,
de én nem félnék.

Mert ragyogna a Föld kéken, csillogón,
S rajta Te, álmodón.

Csendesen földre szállnék,
Álmod örzője lennék.

Együtt emelkednénk a magasba,
Nem engednélek többé már soha!

Utat egy üstökös mutatna,
E pillanat bárcsak örökké tartana!

Nem érne több bánat, fájdalom,
Forró csókod égne ajkamon.

Te vigyáznál rám, s én Te rád,
Egészen addig míg világ a világ.

Szerelem szerelmével szeretlek


Szerelem szerelmével szeretlek,
Soha el nem hagylak.
Szemed tengerkék fényében,
Elveszik a bajok baja.
Csak Te létezel nekem,
Külön világomban Érted élek.

Szerelem Szerelmével szeretlek,
Tested gyönyörű alakja,
Nagy nyomot hagy életemben.
Szépségedhez illő halálnak halála
Ér ki beléd szeret, eszet veszt.
Hát E csoda ér el szívemhez.

Szerelem Szerelmével Szeretlek,
Imádlak úgy, ahogy vagy.
S Bármit akarsz, Bármit kérsz,
Soha semmi akadály nem akad.
Előttem, hogy ezt bizonyítsam Neked.
Életem végéig SZERETLEK Téged!!

Mint holdnak a csillagok...
Amikor megláttalak nem gondoltam semmire,
Közelebb kerültünk de én féltem bízni benned.
Rossz szelek fújták nekem a híreket,
S féltem ez tönkre tehet mindent.

Vártam a jövőt mely eldönt mindent,
Bizonytalanul, de hagytam, hogy közelebb kerüljek.
Félve, de hittem neked,
Elhittem amit mondasz nem lehetetlen.

Napok teltek, s jöttek a hetek,
S a bizalmam irántad egyre nagyobb lett.
Elérted, hogy bízzak benned,
Elérted, hogy szeresselek

Kérlek ne hagyd, hogy csalódjak,
Ne törd a szívem darabokra.
Elmondani nem tudom mit jelentesz nekem,
De talán érzed, hogy nem bírnám ki nélküled.

Amit érzek leírni úgyse tudom.
De hidd el,
Fontos vagy nekem mint,
Holdnak a csillagok