Először csak remegő kezekkel érintettem
Meg az arcát, bátortalanul öleltem
Magamhoz, s csak félve szerettem.

De felizzott az az apró láng,
Azt hiszem, szerelemnek mondják,
De hogy mit érzek, nem tudják,
Mert azt a tüzet nem láthatják
A szemében, mert az csak az enyém,
S igaz, most még alig izzik, csak gyengén
Világít, de én tudom, hogy ott van.
Lehet, hogy egyszer kiszabadul onnan,
Hogy körbetáncoljon két ölelkező lelket,
Hogy homlokon csókoljon két embert,
Felmelegítse a fázó szíveket,
S táplálja az éhes rímeket.
Hogy szülessen egy új élet,
Gyönyörködhessen a természet
Csodáiban, mert tökéleteset teremtett,
Mikor a Férfi és a Nő megszületett.

Bár tudja, hogy semmi sem tart örökké,
S hogy egyszer majd minden emlékké
Sorvad el, élvezi a pillanatot,
Az általa adott boldogságot.

De ha egyszer meg is hal,
Maradhat, ami vigasztal:
Egy fénykép, egy illat, egy vers,
Kérlek, mosolyogj rám, Kedves!

Laren Dorr:

Lennék...


Lennék Napod, ha nappal lenne,
fényessé tenném hajnalod,
bíborral festeném este a felhőt,
hogy gyönyörködj, ha akarod.


Felhő lennék, ha őszidő lenne,
langy esőt sírnék, mert messze vagy,
aztán esőcsepp lennék, rád esnék,
s gördülve csókolnám arcodat.


Köd lennék, ha hűvös lenne,
fehér, vidám, mi nem ragad,
ködkarjaimmal ölelném tested
s megnyitnám előtted utadat.


Hópihe lennék, ha tél hava lenne,
mit egyetlen céllal repít a szél,
elolvadni gyönge kezedben,
s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.


Szél lennék, ha új tavasz lenne,
elfújnám messze a tél hidegét,
hajadba bújnék tincseiddel játszva,
míg nevetve mondanád: most már elég.


S mi lennék, ha itt lennél velem?
Mindenség lennék, hol nincsenek napok,
égbolt lennék éjfekete éggel,
hol nem ragyog más, csak a Te csillagod

Szép Ernő: Add a kezed

Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú a szél,
Add a kezed mert este lesz.

Add a kezed mert reszketek,
Add a kezed mert szédülök,
Add a kezed összerogyok.

Add a kezed mert álmodok,
Add a kezed mert itt vagyok,
Add a kezed mert meghalok.

Ignotus: Akarom

Azt akarom, hogy rámszorulj,
Azt akarom, hogy sírj utánam,
Azt akarom, ne menj tovább,
Azt akarom, maradj meg nálam,

Azt akarom, halkan nevess,
Azt akarom, szavad elálljon,
Azt akarom, szemmel keress,
Azt akarom, a szíved fájjon,

Azt akarom, add meg magad
Kegyelemre vagy pusztulásra, -
Azt akarom: engem szeress,
Azt akarom, ne gondolj másra.

Reggel...fel keltem,
és te még melletem alszol,
olyan ártatlan,
olyan bágyattan

Minden érintés,
minden ámítás
de ha velem vagy,
mindig csábítás

Kérlek szeress engem,
én szeretlek téged!
Ha nem hadjsz el,
nem lesz soha se vége.

Csak csókolj,
és ölelj meg kérlek
szerelmünknél
nincs fontosabb, hidd el

Most talán úgy érzem,
mintha egyedül lennék,
úgy hiányzol,
úgy veled mennék

neked már nem kellek,
csak egy darab lettem
ami megfakult
és te eltemetted

igen! újra látod
a saját versed,
amit hozzám írtál,
egy csütörtök este

és mindig ott lesz
a törött szívem
ami rád vár majd
minden különös éjjen...

Olyan közel vagy mégis olyan messze...
Meg akarlak csókolni,s szívem töröd össze.
Miért van az,h rosszkor találkoztunk?
És hogy minen ami szép volt eltiportunk.
Akkor azt hittük,hogy lehet valami,
S együtt fogunk majd egyszer meghalni .
Hittük,hogy szerelmünk erösebb mindennél,
De tévedtünk,és kié a veszteség?!
A miénk,mert nem nézünk egymásra,
ami jó lehetett volna,szörnyű lett mára.
Nem merünk egymás szemébe nézni,
Elmondani,hoyg nem tudunk egymás nélkül élni.
Elmondani,hogy mit jelentek neked,
És,hogy mennyit érsz te nekem.
Félsz attól,hoyg mit mondanak mások,
De ez nekem már túl sok.
Lett valakim.Nem is olyan rég.
Azt hittem,h elfelejtelek és minden olyan lesz,mint rég.
Aztán jött egy pillanat és összetört minden.
Bemeséltem magamnak,hogy nem szeretlek többet.
Akkor ez eltünt és rájöttem,hogy becsaptam magam,
És tudtam,hogy ez vagyok én,önnmagam.
De nem várhatok rád örökre!!!
Most szeretnek és mellettem állnak végre!
Miért csak akkor kellek,mikor nem kaphatsz meg?
Miért nem akkor,mikor tiéd minedenem.
Neked adtam szívem,lelkem,
Hogy fogd és vidd.De neked nem kelett.
Hát most másé lett.
Más vigyáz rá,és nem bántja.
Gondolom,hogy ő lényem igazi barátja.
Bárcsak feledni tudnálak és nem gondolnék rád,
Próbállak felejteni és mást szeretni már.
Tudom,hogy ez soha nem fog menni,
Mert az ember csak egyvalakit tud igazán szeretni.
Te vagy az,kiért meghalnék,
De azzal csak fájdalmat okoznék.
Mondtad,hogy szeretsz,de mégsem mert szeretni,
És,hogy engem soha enm fogsz feledni.
De ha így van,akkor miért nem vagy velem?
Miért akarsz egydeül lenni ?miért nem vállalod az érzemeket?
Bezárkozol,ajtod zárva van.
Ez a baj itt,mindenki tudja.
Most te is szenvedsz,mert látod,hogy mással vagyok.
Kínoz az érzés,hogy tiéd már nem vagyok.
De jól tudod te is,hoyg ennek így kell lenni.
Van amikor nehéz,egymást határok nélkül szeretni...